Értékes vagyok?

Hát persze!

Vagy mégsem?

De miben is?

Nem tudok én semmi különöset, olyan vagyok, mint a többiek. Ezzel a gondolattal lássuk be a legtöbb ember le is zárja magában ezt a kérdéskört.

Nem könnyű ezt megválaszolni. Elsősorban önmagunknak nem könnyű, de másokkal erről beszélni sem mindig egyszerű.

Úgy gondolom, a probléma nem az, hogy ne tartanánk magunkat értékesnek. A probléma inkább az, hogy nem gondoljuk, amiben mi jók vagyunk, az értékes lehet.

Erősíteni csemeténk önbizalmát, hangsúlyozni értékeit elég nehéz, ha önmagunkkal sem vagyunk tisztában. Így hát javaslom mindenkinek, öntsünk tiszta vizet saját poharunkba, aztán merjük bátran biztatni gyermekeinket is!

Tegnap este újfent értékes gondolatokra bukkantam a tévében.

Felmérések alapján az emberek többségének az értéket a család, a barátok, az egészség (testi és lelki), a szakmában elért sikerek jelentik.

Egyetértenek abban, hogy az emberi kapcsolatok minősége meghatározó, azt már pedig csak én teszem hozzá, hogy ezt idejekorán el kell kezdeni alakítani.

A legtöbb gyermek közösségbe kerülve könnyen oldódik, pillanatok alatt barátot szerez, de bizony vannak kivételek.

Ma olyan játékokat ajánlok, amelyek egyrészt csemetéink önbizalmát erősítik, másrészt segítenek abban, hogy könnyedén váljanak egy társaság értékes tagjává.

Jellegüknél fogva inkább csoportos játékok, buliban, baráti összejöveteleken, ahol több csemete van, érdemes kipróbálni.

1. Csokis staféta

Szükségünk van egy tálcára,késre, villára, egy tábla csokira és egy dobókockára.

• Tálcára tesszük a csokit, mellé a kést, villát( célszerű mindenkinek külön villát adni)
• Elkezdünk dobni a kockával, aki hatost dob, nekilát csokit bontogatni, kizárólag késsel-villával.(én meg szoktam egy picit kezdeni, ne kínlódjanak annyit)
• A kiválasztott bontogat, ha már csupasz a csoki, eszeget(ezt is kizárólag késsel-villával)
• A többiek folyamatosan dobnak a kockával, aki hatost dob, átveszi a stafétát.
• Így megy ez mindaddig, míg tart a csokiból.

Szerencsés esetben mindenki lakmározik, de már jártunk úgy, hogy valaki éhes maradt.

Kiváló helyzet, hogy ő maga hogyan kezeli ezt, és társai hogyan viszonyulnak hozzá.

Jó alkalom arra, hogy lélekben erősödjünk.

2. Rajzolósdi

Papírra, ceruzára van szükségünk.

• Két kis csapatot szervezünk, és megbeszélünk egy témát, mit is kell lerajzolni.
• Például legyen ez egy hóember, minden tartozékával együtt. Le is rajzoljuk együtt, ez lesz a minta.
• Kicsit távolabb( 3-4 méterre) elhelyezünk két táblát papírral ceruzával.
• A csapatok feladata lerajzolni az előre megbeszélt alkotást, természetesen minél gyorsabban.
• A játék nehézsége, hogy egy csemete csak egy képrészletet rajzolhat, és váltóverseny – szerűen továbbadja a ceruzát.
• Hogy a képrészletek milyen sorrendben kerülnek a rajzra, mindegy-

Jó alkalom, hogy „odategyük” magunkat a csapatért és együtt viseljünk győzelmet, vereséget.

Halomnyi játék közt mazsolázhatunk, egy a lényeg, élvezetes időtöltés közepette csemeténk önbizalma, társaihoz való viszonya fejlődjön, hiszen a mi önbizalmunk és társainkhoz való viszonyunk is így erősödik.

Tanuljunk gyermekeinktől jó szórakozást!