Te mit
tennél,ha csemetéd kettes matekdolgozattal jönne haza?
Mérges
lennél? Haragudnál rá? Vagy inkább a tanárra? Vagy talán
önmagadra?
Vagy az
egésznek nem tulajdonítanál túl nagy jelentőséget?
Nincs
is azzal semmi baj, ha kettest kap a gyerek, míg ez egyszeri és nem
lesz rendszer belőle.
De a
gyermeki lélek bonyolult ám, és ugyanakkor rém egyszerű.
Ő
máris azon aggódik, lehet-e még ettől ötös vagy négyes év
végén, és ha 7-10 éves korosztályról beszélünk, nekik bizony
még az is fontos, mit gondol ezek után az imádott tanító néni,
és mit fog szólni Anya-Apa?Számokban mérik őket, s nem biztos
hogy valódi értékeik így előbukkannak.
Valaki
egyszer majd biztosan rájön arra, hogy ez nem jól van így, de
addig nekünk kell megtenni mindent csemetéinkért, és nekünk kell
erősíteni őket abban, amiben igazán jók.
Hibáztunk!
- Hibázott csemeténk, mert nem figyelt eléggé, nem volt elég gondos-pontos?
- Hibázott a szülő, mert nem gyakorolt eleget gyermekével?
Talán
mindannyian hibáztunk, de a hibák azért vannak, hogy tanuljunk
belőlük.
Beszéljük
meg, javítsuk ki hibáinkat, de ne stresszeljük ezzel tovább
csemeténket!
Bevallom
őszintén, tegnap egy picit elbizonytalanodtam.
Talán
a mi délutánjainkon a játékok helyett többet kéne gyakorolni?
Fontos
a számolási készség minél magasabb szintre emelése, de nem
minden áron.
Csemetéink
elég kemény próbákat állnak ki a délelőtt folyamán, úgy
gondolom, nem kell, hogy még a délutánjuk is szigorú menetben,
folyamatos agyi terhelés alatt teljen.
- Vajon képesek vagyunk megtalálni a megoldást?
- Vajon tudjuk elég laza-kellemes környezetben, de kellő szülői szigorral kezelni a helyzetet?
Én
továbbra is megmaradok hitem mellett, és vallom, hogy a közösen
eltöltött idő, a jól megválasztott játék eléri célját,
önbizalmában megerősített, kiegyensúlyozott,és nem utolsó
sorban képességeiben megerősített csemetét ad nekünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése