Különóra? Magántanár?

Tegnap reggel a rádióban kissé kiverte a biztosítékot a műsorvezető véleménye, miszerint a szülők nagy hányada azért hordja délután mindenféle külön foglalkozásra csemetéjét, mert így időt nyer.

Időt nyer ügyintézésre, végezheti még egy picit a dolgát, vagy csak egyszerűen kap még egy-két extra órát.

Annak idején egy kedves jó tanító ismerősöm azt mondta, a szülők minden pénzt kifizetnek azért, hogy ne nekik kelljen foglalkozni a gyerekükkel.

• Azért ezek így elég durva állítások, nem igaz?
• Vagy valóban ilyen a minket körülvevő világ?
• Felháborodunk ezen, vagy szívünkre tesszük a kezünket, és belátjuk, hogy tényleg így van?

 A válasz ott van bennünk, mindenkiben a magáé, az, amit ő igaznak hisz.

A fent említett műsorvezető szerint a gyereknek óvodás és kisiskolás korában a szülője mellett a helye, a vele eltöltött tartalmas idő a legfontosabb.

Persze joggal kérdezhetjük, mikor tegyük mindezt, hiszen dolgozunk, lótunk-futunk, és még ott a háztartás is.

Vállalkozóknak, üzletembereknek a világ legtermészetesebb dolga, hogy időbeosztást készítenek, kidolgozott terv szerint élnek.

De kell-e nagyobb vállalkozás, mint szülőnek lenni?

Akkor most az jön, hogy legyen nekünk is időtervünk?

Elég abszurdnak tűnhet, de az bizonyított tény, hogy aki leírja, rendszerbe foglalja tennivalóit, már ettől jobban érzi magát. Az önmagunknak adott feladat a legnagyobb kihívás, s ha ennek eleget teszünk, már megérte.

Átgondolhatjuk reggel a napot, mondjuk a három legfontosabb aznapi teendőt, és a nap menetét.

Készíthetünk vasárnap este egy heti tervet.

Vagy egyszerűen átbeszéljük önmagunkkal, párunkkal, csemetéinkkel, mit is akarunk.

De ki ne hagyjuk ebből a gyerekkel töltött időt.

Ha mégis kocsiba ülünk, és visszük valahová, játszunk közben. Itt nincs szükségünk kellékre, mi magunk vagyunk a kellékek.Néhány ötlet:

• Szólánc : függően csemeténk korától, ismereteitől meghatározott témában, szabály szerint.Egész más  így gyűjtögetni például cselekvést kifejező igéket, vagy állatneveket, mintha szimplán füzetbe írnánk őket.
• A miniszter macskája : a gyors gondolkodást igénylő feladatok előkészítője. Elindítjuk a játékot, és azt mondjuk: - A miniszter macskája aranyos, neve Anikó. Csemeténk ugyanígy tesz B-vel, pl.: -A miniszter macskája buta, neve Boldizsár, és így tovább. Nagyon élvezik a gyerekek, vicces dolgok sülnek ki belőle.

S ha mégis otthon tudunk együtt tölteni értékes perceket, íme erre is egy-két variáció:

• Sky Runner : kiváló társasjáték már akár 7 évesekkel is. Egy felhőkarcoló tetejére kell feljutni bizonyos kártyák segítségével. Természetesen le is zuhanhatunk, vagy a másikat is leejthetjük. A játék megenged egyszerűbb variációt is, ezt mindig igazítsuk csemeténkhez!
  

Mai bejegyzésem végén megpróbálom nektek lefesteni azt az érzést, amikor te magad is legalább annyira élvezed mindezt, mint csemetéd, amikor erős logikai képességekkel megáldott gyermeked fölött győzelmet aratsz, amikor látod a heves izgalmat két csemetéd közt, és eljön az idő. mikor a kisebb legyőzi a nagyobbat, s a nagyobb valami olyat érez, amit eddig még sosem, amikor a parti végén épp csak fellélegzünk, és már akarják a következőt, na ezt az érzést nem lehet lefesteni, ezt át kell élni!!

Jó szórakozást! 

Értékes vagyok?

Hát persze!

Vagy mégsem?

De miben is?

Nem tudok én semmi különöset, olyan vagyok, mint a többiek. Ezzel a gondolattal lássuk be a legtöbb ember le is zárja magában ezt a kérdéskört.

Nem könnyű ezt megválaszolni. Elsősorban önmagunknak nem könnyű, de másokkal erről beszélni sem mindig egyszerű.

Úgy gondolom, a probléma nem az, hogy ne tartanánk magunkat értékesnek. A probléma inkább az, hogy nem gondoljuk, amiben mi jók vagyunk, az értékes lehet.

Erősíteni csemeténk önbizalmát, hangsúlyozni értékeit elég nehéz, ha önmagunkkal sem vagyunk tisztában. Így hát javaslom mindenkinek, öntsünk tiszta vizet saját poharunkba, aztán merjük bátran biztatni gyermekeinket is!

Tegnap este újfent értékes gondolatokra bukkantam a tévében.

Felmérések alapján az emberek többségének az értéket a család, a barátok, az egészség (testi és lelki), a szakmában elért sikerek jelentik.

Egyetértenek abban, hogy az emberi kapcsolatok minősége meghatározó, azt már pedig csak én teszem hozzá, hogy ezt idejekorán el kell kezdeni alakítani.

A legtöbb gyermek közösségbe kerülve könnyen oldódik, pillanatok alatt barátot szerez, de bizony vannak kivételek.

Ma olyan játékokat ajánlok, amelyek egyrészt csemetéink önbizalmát erősítik, másrészt segítenek abban, hogy könnyedén váljanak egy társaság értékes tagjává.

Jellegüknél fogva inkább csoportos játékok, buliban, baráti összejöveteleken, ahol több csemete van, érdemes kipróbálni.

1. Csokis staféta

Szükségünk van egy tálcára,késre, villára, egy tábla csokira és egy dobókockára.

• Tálcára tesszük a csokit, mellé a kést, villát( célszerű mindenkinek külön villát adni)
• Elkezdünk dobni a kockával, aki hatost dob, nekilát csokit bontogatni, kizárólag késsel-villával.(én meg szoktam egy picit kezdeni, ne kínlódjanak annyit)
• A kiválasztott bontogat, ha már csupasz a csoki, eszeget(ezt is kizárólag késsel-villával)
• A többiek folyamatosan dobnak a kockával, aki hatost dob, átveszi a stafétát.
• Így megy ez mindaddig, míg tart a csokiból.

Szerencsés esetben mindenki lakmározik, de már jártunk úgy, hogy valaki éhes maradt.

Kiváló helyzet, hogy ő maga hogyan kezeli ezt, és társai hogyan viszonyulnak hozzá.

Jó alkalom arra, hogy lélekben erősödjünk.

2. Rajzolósdi

Papírra, ceruzára van szükségünk.

• Két kis csapatot szervezünk, és megbeszélünk egy témát, mit is kell lerajzolni.
• Például legyen ez egy hóember, minden tartozékával együtt. Le is rajzoljuk együtt, ez lesz a minta.
• Kicsit távolabb( 3-4 méterre) elhelyezünk két táblát papírral ceruzával.
• A csapatok feladata lerajzolni az előre megbeszélt alkotást, természetesen minél gyorsabban.
• A játék nehézsége, hogy egy csemete csak egy képrészletet rajzolhat, és váltóverseny – szerűen továbbadja a ceruzát.
• Hogy a képrészletek milyen sorrendben kerülnek a rajzra, mindegy-

Jó alkalom, hogy „odategyük” magunkat a csapatért és együtt viseljünk győzelmet, vereséget.

Halomnyi játék közt mazsolázhatunk, egy a lényeg, élvezetes időtöltés közepette csemeténk önbizalma, társaihoz való viszonya fejlődjön, hiszen a mi önbizalmunk és társainkhoz való viszonyunk is így erősödik.

Tanuljunk gyermekeinktől jó szórakozást!

Érdemes?

Te mit tennél,ha csemetéd kettes matekdolgozattal jönne haza?

Mérges lennél? Haragudnál rá? Vagy inkább a tanárra? Vagy talán önmagadra?

Vagy az egésznek nem tulajdonítanál túl nagy jelentőséget?

Nincs is azzal semmi baj, ha kettest kap a gyerek, míg ez egyszeri és nem lesz rendszer belőle.

De a gyermeki lélek bonyolult ám, és ugyanakkor rém egyszerű.

Ő máris azon aggódik, lehet-e még ettől ötös vagy négyes év végén, és ha 7-10 éves korosztályról beszélünk, nekik bizony még az is fontos, mit gondol ezek után az imádott tanító néni, és mit fog szólni Anya-Apa?Számokban mérik őket, s nem biztos hogy valódi értékeik így előbukkannak.

Valaki egyszer majd biztosan rájön arra, hogy ez nem jól van így, de addig nekünk kell megtenni mindent csemetéinkért, és nekünk kell erősíteni őket abban, amiben igazán jók.

                                             

Hibáztunk!

• Hibázott csemeténk, mert nem figyelt eléggé, nem volt elég gondos-pontos?
• Hibázott a szülő, mert nem gyakorolt eleget gyermekével?
• Hibázott a pedagógus, mert amúgy nem ad sok házit, de a dolgozatban halomnyi számításos feladat volt?( ezt a gyerekek mondták így, a nehézséget a mennyiség okozta)
  

  

Talán mindannyian hibáztunk, de a hibák azért vannak, hogy tanuljunk belőlük.

Beszéljük meg, javítsuk ki hibáinkat, de ne stresszeljük ezzel tovább csemeténket!

Bevallom őszintén, tegnap egy picit elbizonytalanodtam.

Talán a mi délutánjainkon a játékok helyett többet kéne gyakorolni?

Fontos a számolási készség minél magasabb szintre emelése, de nem minden áron.

Csemetéink elég kemény próbákat állnak ki a délelőtt folyamán, úgy gondolom, nem kell, hogy még a délutánjuk is szigorú menetben, folyamatos agyi terhelés alatt teljen.

• Vajon képesek vagyunk megtalálni a megoldást?
• Vajon tudjuk elég laza-kellemes környezetben, de kellő szülői szigorral kezelni a helyzetet?

Én továbbra is megmaradok hitem mellett, és vallom, hogy a közösen eltöltött idő, a jól megválasztott játék eléri célját, önbizalmában megerősített, kiegyensúlyozott,és nem utolsó sorban képességeiben megerősített csemetét ad nekünk.

Miért csendes a "csendes generáció"?

Rendkívül érdekes tévéműsorba szaladtam bele tegnap késő este vasalás közben.
Tipikus csajos beszélgetős műsor, a téma: a "csendes"generáció.
Bevallom őszintén, ilyen formában még nem hallottam ezt, az abc utolsó betűinek felsorakoztatása ismerős volt, most azt hiszem éppen a Z-nél járunk, de a csendes generáció meghatározás számomra eddig ismeretlen volt.
15-25 év közti fiatalokról beszélünk, akik felgyorsult világunk feltörekvő generációja.
Iszonyatosan sok hatás éri őket, iszonyatosan gyors tempóban, sok-sok területen.
Ezért lettek csendesek. Magukba fordultak. Nem azért, mert nem érdekli őket a világ, hanem inkább azért, mert nem tudják feldolgozni ezt a rengeteg változást nagyon rövid időn belül.

A meghívott vendégek(akik közt civilek és szakértők is voltak) egyöntetűen azt mondták, szülőnek, pedagógusnak egyaránt alkalmazkodni kell ehhez az új világhoz, ehhez az új generációhoz.
Szülőként ne csak a tanárt szidjuk, bizony nekünk is másként kell a dolgokhoz állni.
A "bezzeg az én időmben..." biztosan nem működik, az állandó nyüstölés, kérdezősködés helyett beszélgessünk sokat, lazán, kötetlenül, hagyjuk csemeténket megnyílni. Kerüljön a naptárba sok-sok családi program, esti beszélgetés, Mókázás, játék. Álljunk mindig, minden körülmények között a gyerek mellett-mögött, és akkor nem érheti baj.

Tanárként-tanítóként ismerjük fel, hogy a húsz-harminc évvel ezelőtt megtanult módszerek nem biztos, hogy ma is helytállóak, merjünk változtatni, érjük el, hogy csemeténk reggel úgy induljon suliba, hogy tudja, várja egy jó közösség és klassz dolgok történhetnek vele aznap is.
Régóta hallgatjuk már ezeket a közhelyesnek tűnő ""okosságokat", mégsem történik semmi.
Én mégis úgy gondolom, ha a mi kicsiny környezetünkben megtesszük ami tőlünk telik, előbb-utóbb a "csendesek" is megnyílnak, hisz annyi értéket, tehetséget hordoz ez a generáció, hogy kár lenne nem előcsalogatni.
Áldozzunk hát rájuk minden nap egy picit, és este nyugodtan fekszünk le, hisz ma is tettünk valami jót!