2015. október 8., csütörtök

Menjek vagy maradjak?


Ti is tapasztaltátok azt a soha eddig nem látott buzgó rohamot, ami szeptember elején kezdetét veszi, és teljes lázba hozza a szülői társadalmat?

Itt az idő! Jöhet a 6 osztályos gimi!

Mielőtt elmélkednénk azon, jó döntést hozunk-e vagy sem, engedjétek meg, hogy megosszam veletek saját tapasztalataimat!
Minden tiszteletem azoké a szülőké, akik első csemetéjük kapcsán kóstolgatják ezt az új helyzetet. Érdeklődnek, tájékozódnak, fontolgatnak, nyilvánvaló és teljesen helyénvaló, hogy foglalkoznak gyermekeikkel, fontos nekik, mi lesz tovább.


Én is így tettem. 
Meg voltam győződve róla, hogy az amúgy jó képességekkel megáldott, jó tanuló csemetéimnek meg kell mérettetniük, ki kell próbálniuk önmagukat.
Hiszen nem vérre megy a dolog, nincs tét, ha jól sikerül, úgyis jó, ha nem, maradunk az általánosban.
De legalább látom, mi van a gyerekben, hol tart a tudása, hogyan teljesít egy számára eddig ismeretlen helyzetben.
Mindkét nagyobb csemetém nekifutott a felvételinek. Aztán megdöbbenve láttam, hogy ismerve kvalitásaikat, korántsem az jött elő belőlük, amire mi számítottunk. 
EGY : miután többször hangoztattuk, hogy "Semmi baj kicsim, ha nem sikerül, nem muszáj elmenni...", tudat alatt bennük volt, hogy tényleg semmi baj... így valahogy nem hozták a maximumot.
KETTŐ : meglepetten és kétségbe esve döbbentek rá, 45 perc mennyire kevés, főleg egy kiélezett vizsgahelyzetben.
HÁROM: tudták, mit kéne tenni, hogyan menjenek végig a teszteken, de valahogy ott és akkor nem ment, elszöszmötöltek egy-egy feladaton, kifutottak az időből, kétségbe estek, ha valami már nehéznek bizonyult.
Ja, és el ne felejtsem, az iskolai tanórákon nem nagyon találkoztak ilyen típusú feladatokkal(pedig előremutató lenne).
VISZONT: jártasságot szereztek, mi történik egy ilyen helyzetben, és két évvel később, nyolcadikban, "rutinosként"ugrottak neki a felvételinek. A két év alatt megerősödtek, megértek egy ilyen helyzetre. Persze izgalom akkor is volt, de kellő rákészülés után, tudva azt, hogy ennek most tétje van, megpróbálták kihozni magukból a legtöbbet.
Persze érdekes dolog ez. Voltak s vannak most is gyerekek, akikről saját osztálytársaik, tanáraik, de még szüleik sem gondolták volna, hogy ilyen jól teljesítenek, szinte remekeltek. Akikről meg azt gondoltuk, simán menni fog, "elbuktak".
A számokat tekintve ez az egyetlen mérce(a bizonyítvány mellett)ami alapján döntenek a gimik, de nekünk, szülőknek a felelősségünk, hogy lássuk és eldöntsük, csemeténknek valóban ott van-e a helye 12 évesen a középiskolában, fogja-e bírni, amit egy "gimistől" elvárnak, lelkileg-érzelmileg-szociálisan fel van-e készülve arra, ami ott rá vár.
Ja, majd elfelejtettem!
...és ki mondta, hogy a jó bizonyítványtól, a szuper középiskolától függ a későbbi boldogulásunk?
Ma már(hál'istennek)rengeteg módja van a tudás! megszerzésének, nem beszélve arról a sok gyakorlati hasznosságról, ami segít megtalálni helyünket az életben, és amit persze a suliban nem tanítanak!
Persze legkisebb csemetém is azt mondta, ír egy felvételit, lássa, milyen is az! A döntés az övé!!!

Kellemes "tépelődést" és őszintén a legjobb döntést kívánom azon szülőtársaimnak, akik most ebben a témában érdekeltek!