2018. február 26., hétfő

Mitől működik?

Ha csemeténknek iskolát keresünk, sokunk számára még mindig a tanító néni személye a legfontosabb. Egy kedves, türelmes, melegszívű embert látunk magunk előtt, aki szeretettel terelgeti gyermekünket a legnagyobb szakmai hozzáértéssel.
Mitől működik?




Régen írtam nektek, új kihívások, új feladatok jelentek meg az életemben.
Egy alternatív tanulócsoport harmadikos-negyedikes csemetéit bízták rám szüleik annak reményében, hogy családias környezetben, stressztől mentesen kis lépésenként együtt ismerjük meg a világot, sok-sok játékkal, mókás-feledhetetlen pillanattal, egymásra figyeléssel fűszerezve.

Fél éve együtt vagyunk, s azt kell mondjam, három dolog határozza meg igazán azt, hogyan is telnek napjaink.

  1. Minden csemetét a maga teljességében, önálló kis személyiségében nézek, figyelve arra, ki miben értékes és ügyes, kit miben kell segíteni, támogatni, így tanulunk mi együtt.
  2. A humor, ami minden körülmények között segít.
  3. Igyekszem minél többet megmutatni a gyerekeknek magamból, én is mesélek a velem történtekről, az érzéseimről, a családomról.
Mára kialakult köztünk egy olyan bizalmi kapcsolat, amibe a tanulás, a világ megismerése egész másként simul bele, értik-megértik mit miért teszünk, nem a jutalom fejében csinálnak meg bármit is, hanem mert így érzik jól magukat. 
Sok mindent tanulunk, nagyokat játszunk, így kerek a világ.




Mindehhez persze kell a szülői háttér, a család támogatása. Az együttműködő hozzáállás, hiszen egyet akarunk.

Mára sok mindent megtanultunk, a gyerekek és én, együtt.

Tudjuk, hogy ha megbízunk egymásban, minden sikerül.
Tudjuk, ha nem sietünk, hagyunk magunknak időt a dolgok elfogadására és megértésére, működik.
Tudjuk, hogy csapatban minden sokkal klasszabb.
Tudjuk, ha odafigyelünk másokra, ránk is odafigyelnek.
Tudjuk, hogy a házi feladat nyűgös, de minden nap kell valami pici tennivaló, ami előbbre visz.
Tudjuk, hogy a játék felemelő, nagyszerű dolog és remek tanítómester.
Tudjuk, hogy egy közösség akkor működik jól, ha betartjuk a közösen meghatározott kereteket.




Mindannyian várjuk a reggeleket, szeretünk együtt lenni, szeretünk iskolába járni.
Tudom, nehéz az iskolaválasztás, de gondoljátok át, mi az igazán fontos!
Hat-hét évesen bekerül csemetétek a suliba, majd hosszú-hosszú évekig tölti ott mindennapjait.
Ebben a korban az érzelmi biztonság, a csillogó szemek, a rácsodálkozás öröme és az élményekkel teli megismerés mindennél fontosabb.
Fontoljátok hát jól meg, s legyen minél több örömötök eme rendkívüli időszak teljes megélésében!

Szép napot mindenkinek!