Sokan már csemeténk kétéves korában elkezdjük a memóriajátékokat, fordítjuk fel a kis lapocskákat, lázasan keressük a párokat! Rácsodálkozunk, ennek a gyermeknek micsoda memóriája van, könnyű lesz majd neki a tanulás. Ha belegondolunk, kicsi korban mindenki szeret ilyet játszani, csillogó szemekkel nyugtázza, több párt talált, mint anya vagy apa.Aztán később valami mégsem stimmel, valahogy mégsem jegyzi meg könnyen a dolgokat, valahogy mégsem megy a tanulás. A memória nagy kincs, állandó edzésben kell tartanunk, még nekünk, felnőtteknek is.
Kis csapatunk csütörtökön gyúrja a memóriáját.
A klasszikus memóriajátékokon túl két nagy kedvencünk van:
Az agykontrollból már sokak számára ismert Kampózás vagy Fogas-technika.
- 7-10 éves korban a gyermekek asszociációs készsége igen fejlett, erre alapozunk. Képzettársítás alapján pillanatok alatt összekapcsolnak dolgokat, persze ha ez az összekapcsolás minél viccesebb, minél képtelenebb, annál jobban élvezik. Hosszabb távon képesek így megjegyezni dolgokat, és számukra is sokkal érdekesebb így tanulni.A technika bárki számára elsajáttítható.
- Utazásra készülünk, csomagolunk. Egymás után pakolunk valamit a bőröndbe, mindenki hozzátesz valamit, persze előtte mindenki felsorolja, mi van már a bőröndben. Azon túl, hogy hosszú köröket futunk be, szinte zavar nélkül ismétlik a csomag tartalmát, hihetetlen dolgokat képesek beletenni egy bőröndbe. Nagyon jópofa, igen fejlesztő játék, ajánlom mindenkinek!
- A legtöbb játékboltban fellelhető, igazi kincs.
- Piramisok alá rejtett kincseket keresünk, s a játék során végig a memóriánkra hagyatkozunk.
- Már ketten is érdekes, de minél többen vagyunk, annál szórakoztatóbb.
Legnagyobb csemetém már gimnazista volt, mikor énekből dolgozatot írtak. Persze egy ének-jeggyel senki nem foglalkozik, de a történet tanulságos. Fiam 15 perc alatt "letudta" a dolgot, kivitte a dolgozatát.
A tanárnő megnézte, majd közölte, hogy ez tulajdonképpen ötös, de ő ezt nem adja meg.A gyermek csodálkozva nézett. A magyarázat a következő volt. -Mutasd meg a jegyzetet, amiből készültél! -Nincs jegyzetem, figyeltem az órán, megjegyeztem.( Ezt a technikát máskor is szívesen alkalmazza a fiam).
Az úgy nem jó, biztosan lemásoltad valakiről!-jött a válasz. -De tanárnő, én lettem kész legelőször.
Persze a vita nem folytatódott, ez csak egy ének-jegy, zárta le magában a fiam az esetet.
Remélem ,azért már sok iskolában elmozdultak erről a szintről, és ha azt szajkózzuk, hogy gyermekeink képességeinek mindenekfeletti fejlesztése a legfontosabb, hát vegyük észre, ha használja is azokat!
Addig is tesszük a dolgunkat, mellette vagyunk, és egy jó memória-parti után boldogan dőlünk hátra, hogy megint tettünk valamit csemeténkért!
Szép napot!
Holnap zárjuk a munka-hetet, kreativitást fejlesztünk!