Jól csinálom?

Tegnap este összefutottam legnagyobb és legkisebb gyermekem egykori tanító nénijével, nagy örömömre, mert mostanában ritkán találkozunk.
Azt kell mondjam, már meg sem lepett, mikor elmesélte, a tanáriban mindenki a 6.d-ről pusmog, most éppen ők érdemelték ki az "évfolyam legrosszabb osztálya" címet.
Állunk értetlenül, ő is, én is.
Mi történhetett?
Hová lettek azok a gyerekek, akiket egy évvel ezelőtt még agyon dicsértek, akik még egy évvel ezelőtt szorgalmas, kitartó, kötelességtudó gyerekek voltak?
Hová lettek azok a gyerekek, akik négy évig a legodaadóbb, leggondoskodóbb és leghozzáértőbb tanítónénivel lehettek, és azt kell mondjam, olyan erős alapokkal rugaszkodhattak neki a felső tagozatnak, ami nem mindenkinek adatik meg?
És most ez a tanítónéni és persze mi szülők is elbizonytalanodunk.

Biztos, hogy jól csináltuk?
Nem kellett volna valamit másképpen?
Ha már ennyien mondják, tényleg gond van?

NEM, NEM HISZEM!

Nem szabad, hogy azok az értékek, amiket egy ilyen pedagógus közvetít, megkérdőjeleződjenek.
Nem szabad, hogy mi szülők megtántorodjunk, és mindenért csemeténket okoljuk.
Igen, nem egyszerű a mai tizenévesekkel. Hamarabb kamaszodnak, hamarabb nyílik ki előttük a világ.
De ők is csak ugyanazt igénylik, mint hosszú ideje minden kamasz.
A törődést, a sok-sok beszélgetést, az odafigyelést.
A véleményük meghallgatását, ami nem baj, ha más.
Az egyenes tiszta beszédet, a megértést.
Persze kapják meg a magukét, ha megérdemlik, de mennyivel többet ér a rendszeres beszélgetés mint a 152.bejegyzés az osztálytükörbe.
Nem tisztem, hogy bárki fölött ítélkezzek, de ha azt hangoztatjuk, hogy tanár-szülő együtt a gyermekért, legyen is így.
Ne akadjunk ki azon, hogy az osztályban van 3-4 fiú, aki mindig elindítja a balhét. Eddig is voltak, ezután is lesznek ilyen fiúk minden osztályban.
De nem elvetemült gyermekekről beszélünk, nekik is vannak értékeik, nem gondolnám, hogy csak a "rossz" árad belőlük.
Az pedig, hogy az egész osztály miattuk "szív", lássuk be, elég régimódi.
Nincs még késő, működhet a dolog.
 De ahhoz mindenkinek magába kell nézni, gyermeknek, tanárnak, szülőnek egyaránt, és kihozni magunkból (minden szinten) a lehető legtöbbet.
Biztatni egymást, szülőket, biztatni tanárainkat, kikkel napi kapcsolatban vagyunk, legyünk toleránsak, ismerjük meg a másik fél igazát is, tanuljuk meg elfogadni azt, de járjuk a saját utunkat.
Néha persze a konfliktus felvállalása a helyzet megoldásának egyetlen helyes rendezése, merjük felvállalni!
Ha mégis úgy ítéljük meg, mi már nem tudjuk megoldani a helyzetet, forduljunk bátran szakemberhez!
A helyzetre mindenképp igaznak vélem Neumann János szavait:
" Az egyetlen szilárd tény, hogy a nehézségek a hasznos és építő, de ugyanakkor veszedelmes fejlődésnek tulajdoníthatók. (...) Csak a szükséges emberi tulajdonságokat határozhatjuk meg: türelem, rugalmasság, intelligencia."

 Beszélgetős szép napot mindenkinek!

Fejben vagy füzetben?

A 10 éves Bence, akivel délutánonként tanulok, elsők között volt, akik a sulit az induló matematika tagozatos osztályban kezdték, ami akkor még újdonságnak számított.
Tele kíváncsi várakozással lendültek bele gyerekek és szüleik egyaránt.
Most, hogy lassan az alsó tagozatos évek véget érnek, túl sok-sok tapasztalaton és élményen, azt kell mondjam, kicsit ellentmondásos kép él bennem erről az egészről.
Indítsunk matek tagozatot, hogy a jó képességű csemeték kibontakozhassanak!
Ugyanakkor az egyébként hibátlan dolgozatot pontozzuk le, mert a gyermek fejben számolt!!!
Értem én, hogy a matematika bizonyítások sorozata, nem elég a végeredmény, ismerni kell az odavezető utat is!
De könyörgöm, ha egy 7 éves gyerekről kiderül, remek fejszámoló, lehet hogy még felnőtt embertársait is lekörözi, miért nem erősíthetjük ebben, miért nem dicsérhetjük ezért mások előtt is?
Olyan képesség birtokában van, ami egész életét befolyásolni fogja, egy jó matematikai aggyal az élet minden területén helyt állhatunk.
Nyilván megtanulja , meg is kell tanulnia a szükséges lépések levezetését, de lehet, hogy most, ebben a korban a matek iránti elszánt kíváncsiságát öljük meg, ha nem erősítjük abban, amiben igazán jó.

Bencének és bátyjának is ez az erőssége.

A nyelvtant nem szeretik, sokak szerint ezt kellene velük gyakorolni.
De nem vagyok egyedül, ha azt mondom, erősítsük őket abban, amiben igazán ügyesek, amiért ők is lelkesednek.
Persze becsempésszük azokat a játékos feladatokat is, amik a nyelvi kompetenciákat edzik, de tesszük ezt kötelességtudatból, míg a matematikai feladvány  örök kedvenc marad.

Ma olyan játékos feladványokat hoztam, amit te is kipróbálhatsz csemetéddel, ha hasonló cipőben jártok, és élvezitek a logikai kihívásokat!

1. Logikai szösszenetek:
A következő feladványokra Sinkáné Papp Mária: Lurkó logika c. kiadványában bukkantam.

• CSACSI - 201 = ?  (egy madár)
• 5 szénarakás meg 3 szénarakás összehordva hány szénarakás?
• Mennyi annak a számnak a harmada, amely felének a fele a három kétszerese?
• A pap, a lánya, a kántor meg a felesége utaznak a vonaton. Hogyan lehet 3 almát szétosztani köztük, hogy mindenkinek egy egész jusson?
• Ha CILI-nek 152 Ft-ja, VILI-nek 57 Ft-ja van, akkor hány Ft-ja van LILI-nek? 

2. Találd ki!

• Többféle változatban kapható, igazi gyerekbarát logikai társasjáték. A feladat roppant egyszerű, ki kell találni, kire gondoltam. Ha jól fűzöm fel logikailag a kérdéseimet, biztos a siker!

Szép napot! Kihívásokkal teli fejtörést!