2016. december 22., csütörtök

Karácsony a küszöbön

Már csak kettőt kell aludni! - hangzott el ma reggel milliónyi csemete szájából ez a mondat.
Bizony, Karácsony már a küszöbön vár, hogy beléphessen, s magával ragadjon bennünket.
Az érzelmekkel és persze humorral átitatott hétköznapok gördítik előre életünket, s persze ezek hatják át ünnepeinket is.
Engedjétek meg Kedves Olvasóim, hogy ezzel a két történettel kívánjak nektek Boldog Karácsonyt, békés nyugodt ünnepeket!

Történet 1.

Egy kis figyelmesség  

Egy fiatalember ajándékot szeretett volna vásárolni kedvese születésnapjára, s mivel még csak rövid ideje jártak együtt, hosszas gondolkodás után úgy döntött, hogy egy pár kesztyű lenne a legmegfelelőbb: romantikus, de nem túl személyes.
Kedvese húga elkísérte őt az áruházba, és segített kiválasztani a kesztyűt. A húg bugyit vett magának. Csakhogy az eladó összekeverte a ruhadarabokat, a húgé lett a kesztyű, a kedvesé pedig a bugyi.
A fiatalember ellenőrzés nélkül lezárta a csomagot és elküldte a kedvesének az alábbi kísérőlevéllel:

"Azért választottam ezt, mert úgy vettem észre, hogy nem szoktál ilyet viselni, mikor esténként találkozunk. Ha a húgod nem lett volna velem, a hosszú gombosat választottam volna, de ő is rövidet visel, amit könnyebb levenni. Ez az árnyalat nagyon kényes, de az eladó hölgy megmutatta a sajátját, amit az elmúlt három hétben viselt és alig volt koszos. Felpróbáltattam vele a tiédet és igazán jól nézett ki benne... Bár csak ott lehetnék veled, hogy én adjam rád elsőnek, mert nem kétséges, hogy más kezek is érinteni fogják, mielőtt még találkozhatnánk. Amikor leveszed, ne felejts el kissé belefújni, mert a viseléstől természetszerűleg kissé nedves lesz. Gondolj csak arra, hogy hányszor fogom megcsókolni az elkövetkezendő években. Remélem pénteken is rajtad lesz! Szeretlek!

Ui.: A legutolsó divat szerint kicsit vissza kell hajtani, hogy kilátsszon egy kis szőr."

(kecskefeszek.net)



Történet 2. 

A legfigyelmesebb gyermek

Leo Buscaglia, az író és előadó beszélt egy versenyről, amelyen zsűritagnak kérték fel.
A verseny célja az volt, hogy megtalálják a legfigyelmesebb gyermeket. 
A győztes egy négyéves kisfiú lett, akinek szomszédja, egy idős bácsi, nemrég veszítette el a feleségét. 
Amikor a gyerek meglátta, hogy az öregember sír, átballagott a kertjébe, felmászott a bácsi ölébe, és ott kuporgott.
 Később az anyja kérdésére, hogy mit mondott az öregnek, így felet:

- Semmit, csak segítettem neki sírni.

(Jack Canfield-Mark Victor Hansen: Erőleves a léleknek)





Boldog Karácsonyt,élményekkel teli ünnepeket!


2016. december 6., kedd

Attól függ, honnan nézzük...

Három kis ötödikessel töltöttem a délután egy részét a helyi Közösségi ház kis klubszobájában.
Szeretem ezt a helyet, jól érzem itt magam a gyerekekkel.
Semmiképpen nem emlékeztet a hagyományos iskolai környezetre, szőnyegen ülünk, ha jól esik, elnyújtózunk, ha jól esik, csemegézünk, iszogatunk, nevetgélünk.
Ha valaki szólni szeretne, hát megállunk, ha elfáradtunk, hát játszunk.
Tanulás módszertani praktikákat mutatok nekik, összegyűjtjük, kipróbáljuk őket, aztán otthon mindenki azt használja, amelyik neki kedvére való.
Mai kis csapatunkból csak hárman jöttek el, a többiket elkapta a hideg csípős tél szele.
Ők örültek, ma kevesen vagyunk, többet játszunk, talán még kockulunk is.
Én örültem, jobban tudok egyenként foglalkozni velük, több minden beleférhet az időnkbe.
Ők egyre jobban felszabadultak.
Én azt láttam, egyre jobban szétesnek.
Talán egy kicsit mérges is lettem. Próbáltam beszélgetni velük arról, miattuk van ez az egész, nekik szeretnék segíteni, de hiába, ők csak estek-estek-estek, egyre jobban szét.
Játékos feladványokat állítottam össze a közelgő töri témazáróra.
Háromra még csak-csak vevők voltak, de mikor az ókori olimpiai sportágak közt nyilván tartott pankrációt azonnali hatállyal bemutatták a fiúk a szőnyegen (amit egyébként az egy szem leányzó fejtett meg), kész voltam.



Aztán ahogy néztem őket, rájöttem, nem vagyok normális.
Délután negyed négy van, suli után még nem tudtak hazamenni, fáradtak, éhesek, lazulni szeretnének.
Tudják ők, hogy jó ez nekik, hiszen mindenki ezt mondja, és érzik is, de testük-lelkük nem ezt kívánja.
Nagyon óvatosan kell bánni ezzel a korosztállyal.
Nagyon kevés új dolgot szabad nekik megmutatni egy nap, csak ugyanennyit számon kérni, és ami a legfontosabb, közben beszélgetni, játszani, beszélgetni, játszani.
Aztán épp emiatt rádöbbentem, mégiscsak jó volt ez a délután, hiszen egy-egy dologban mindhárom csemete remekelt.
Katinka nagyon ügyes volt a betűkeresőben, Nimród kente-vágta az anagrammákat, Marci a matek feladatban brillírozott.
És ennyi pont elég.
Ha délelőtt a suliban naponta "CSAK" ennyi sikerélmény érné őket, már megérte bemenni.
Hát így történt, hogy a szétesett délutánunk értékes pillanatokat hozott, és együtt várjuk a csemetékkel a következő heti találkozást.

Apró sikerekben gazdag szép napot mindenkinek!