Kedves olvasóm!

Bejegyzéseimet megújult környezetben, tartalomban és formában a Trenditudás blogban olvashatod tovább.

Tarts velem, változtassuk meg együtt a hétköznapokat!

Mitől működik?

Ha csemeténknek iskolát keresünk, sokunk számára még mindig a tanító néni személye a legfontosabb. Egy kedves, türelmes, melegszívű embert látunk magunk előtt, aki szeretettel terelgeti gyermekünket a legnagyobb szakmai hozzáértéssel.
Mitől működik?

Régen írtam nektek, új kihívások, új feladatok jelentek meg az életemben.
Egy alternatív tanulócsoport harmadikos-negyedikes csemetéit bízták rám szüleik annak reményében, hogy családias környezetben, stressztől mentesen kis lépésenként együtt ismerjük meg a világot, sok-sok játékkal, mókás-feledhetetlen pillanattal, egymásra figyeléssel fűszerezve.

Fél éve együtt vagyunk, s azt kell mondjam, három dolog határozza meg igazán azt, hogyan is telnek napjaink.

1. Minden csemetét a maga teljességében, önálló kis személyiségében nézek, figyelve arra, ki miben értékes és ügyes, kit miben kell segíteni, támogatni, így tanulunk mi együtt.
2. A humor, ami minden körülmények között segít.
3. Igyekszem minél többet megmutatni a gyerekeknek magamból, én is mesélek a velem történtekről, az érzéseimről, a családomról.

Mára kialakult köztünk egy olyan bizalmi kapcsolat, amibe a tanulás, a világ megismerése egész másként simul bele, értik-megértik mit miért teszünk, nem a jutalom fejében csinálnak meg bármit is, hanem mert így érzik jól magukat. 

Sok mindent tanulunk, nagyokat játszunk, így kerek a világ.

Mindehhez persze kell a szülői háttér, a család támogatása. Az együttműködő hozzáállás, hiszen egyet akarunk.

Mára sok mindent megtanultunk, a gyerekek és én, együtt.

Tudjuk, hogy ha megbízunk egymásban, minden sikerül.
Tudjuk, ha nem sietünk, hagyunk magunknak időt a dolgok elfogadására és megértésére, működik.
Tudjuk, hogy csapatban minden sokkal klasszabb.
Tudjuk, ha odafigyelünk másokra, ránk is odafigyelnek.
Tudjuk, hogy a házi feladat nyűgös, de minden nap kell valami pici tennivaló, ami előbbre visz.
Tudjuk, hogy a játék felemelő, nagyszerű dolog és remek tanítómester.
Tudjuk, hogy egy közösség akkor működik jól, ha betartjuk a közösen meghatározott kereteket.

Mindannyian várjuk a reggeleket, szeretünk együtt lenni, szeretünk iskolába járni.
Tudom, nehéz az iskolaválasztás, de gondoljátok át, mi az igazán fontos!
Hat-hét évesen bekerül csemetétek a suliba, majd hosszú-hosszú évekig tölti ott mindennapjait.
Ebben a korban az érzelmi biztonság, a csillogó szemek, a rácsodálkozás öröme és az élményekkel teli megismerés mindennél fontosabb.
Fontoljátok hát jól meg, s legyen minél több örömötök eme rendkívüli időszak teljes megélésében!

Szép napot mindenkinek!

77 kicsi küldetés a vakáció 77 napjára

Lassan visszafelé számoljuk a napokat, mindjárt itt a tanév vége.

Bármilyen is lesz a bizonyítvány, valami boldog-cinkos elégedettség suhan át ilyenkor csemetén, szülőn és pedagóguson egyaránt.

Már a nyarat tervezgetjük, izgalommal meséljük egymásnak, hová utazunk, mi mindent fogunk csinálni, milyen "challenge"-eket fogunk teljesíteni.

Mai bejegyzésemben 77 kicsi küldetést ajánlok nektek a vakáció 77 napjára.

Az ötleteket "A napfény illata" és az "Okosdoboz" oldaláról merítettem.

Kívánok nektek élményekkel teli nyarat és sikeres küldetés-teljesítést!

1. Másszatok fára!
2. Írjátok le 5 könyv címét! Tegyétek betűrendbe őket!
3. Gyűjtsetek kavicsokat!
4. Játék: Barchoba
5. Rajzoljatok arcokat homokba!
6. Hány lába van 6 gólyának, 3 póknak, 4 katicának?
7. Készítsetek fagyit otthon!
8. Teregessetek közösen ruhát!
9. Gyűjtsetek 10 szót, ami így kezdődik: li-
10. Mossátok le együtt a kocsit, közben vizeskedjetek!
11. Fújjatok óriásbuborékot!
12. Zsonglőrködjetek 2 labdával, vagy összegyűrt zoknival!
13. Keressétek meg az Ablak Zsiráfban, mit jelent: selyemhernyó
14. Aszfaltkrétával rajzoljátok körbe az árnyékotokat!
15. Építsetek homokvárat a strandon, játszótéren!
16. Keressetek a térképen, földgömbön 5 szigetet!
17. Nézzétek meg a naplementét, számoljatok csillagokat!
    
18. Játék: Memória
19. Bicajozzatok, rollerozzatok, görkorizzatok!
20. Szógyűjtés: mit csinál az orvos?
21. Menjetek közösen könyvtárba, válasszatok együtt könyveket!
22. Olvassatok el 3 viccet, meséld el emlékezetből!
23. Menjetek piacra, jó móka!
24. Hajtogassatok papírcsónakot,, bocsássátok vízre!
25. Táncoljatok reggel a konyhában, este a teraszon!
26. Színezzetek mandalát!
27. Nézzétek a felhőket és találjátok ki, mit formáznak!
28. Mese a falon: árnyjátékok
29. Másolj le és tanulj meg egy nyelvtörőt!
30. Csatázzatok vízibombával!
31. Bújjátok a térképet! Keress 5 folyót Magyarországon!
32. Tollasozzatok, próbáljátok ki az ördögbotot!
33. Süssetek pizzát!
34. Játék: Puzzle
35. Készítsetek mályvarózsatündért!
36. Öntsetek tengeri herkentyűket gipszből!
37. Olvass el egy mesét, írj hozzá 5 kérdést!
38. Készítsetek fesztiválkarkötőket!
39. Fessetek vízzel az aszfaltra!
40. Rendezzetek otthoni strandot a fürdőszobában!
41. Reggel rajzold le, amit álmodtál!
42. Készítsetek pufifestéket!
43. Válasszatok egy társasjátékot!
44. Gumizzatok!Kutassatok régi játékok után!
45. Hipi-hopi házilag
46. Nyársaljatok, süssetek pillecukrot!
47. Játék: Sakk, Malom
48. Játsszatok ország-várost!
49. Szeverevetlevek
50. Kössetek virágkoszorút!
51. Dobáljatok babzsákot!
52. Írj szóláncot, első szó: vakáció
53. Játsszatok éjszakai akadályversenyt a kertben! Elő az elemlámpákkal!
54. Majszoljatok dinnyét!
55. Játék: Akasztófa (szókitalálós)
56. Készítsetek limonádét, próbáljatok ki új recepteket!
57. Karckép házilag
58. Alkossatok szavakat az alábbi betűkből: b, k, r, t, a, é
59. Hajtogassatok legyezőt!
60. Kupakból pörgettyű
61. Hintázzatok, pörögjetek!
62. Tervezzetek, rajzoljatok kutyasétáltató gépet!
63. Amőbázzatok!
64. Gyűjts ó-ra végződő szavakat!
65. Kísérletezzetek táncoló cseppekkel!
66. Készítsetek kőgyurmát!
67. Olvass el egy történetet, meséld el, miről szólt!
68. Játsszatok tapsolós játékot, tanuljátok meg a "cup song"-ot!
69. Készítsetek hangszereket, aztán megalakulhat a családi zenekar!
70. Folytasd a sort: A Á 1, B C 2...
71. Körmöcskézzetek!
72. Tulipánból paprika
73. Játék: Ugróiskola
74. Tartsatok zöldségnapot, jöhetnek a zöldséges alkotások
75. Játsszatok gombokkal!
76. Mit csinálsz a szünidőben, gyűjts 10 igét!
77. Próbáld ki, milyen csinálni a semmit, tudod, mint Micimackó…!  

Három, kettő, egy...vége. Vége?

Lassan május vége felé közeledünk, lehet számolni a napokat!
Most már az időjárás is végképp tudatja velünk, mindjárt itt a nyár!
Már a gondolatába is beleborzonganak a csemeték, hogy tényleg itt a tanév vége.
És valljuk be őszintén, bennünket szülőket, pedagógusokat is legalább ilyen jó érzéssel tölt el ez a felismerés.
Az utolsó nagy hajrá, szokták ilyenkor mondani tanárok, anyák-apák egyaránt.
Na, itt meg is állhatunk egy percre.
Adott egy gyermek, aki egész tanévben végezte a dolgát.
Vagy éppen nem végezte.
Letolta a 180 napot  valahogy (nagyjából ennyi szokott lenni).
Egy biztos. Az mindenképpen kiderült, hogyan is végezte ő a dolgát.
Ha ezt érdemjegyekben akarjuk meghatározni, az is megoldható.
Éppen ezek függvényében nem értem, miért most kell még mindenből témazárót írni, pánikszerűen feleltetni a jobb jegyért.
Úgy gondolom, egy tanítványait ismerő pedagógus számára nem május végén derül ki, mit is tud az a gyermek,milyen jegyet is kéne neki adni.

Elfáradtunk már mindnyájan.....
Elfáradt a gyermek, a pedagógus, a szülő.

Rendkívül szimpatikus írásra bukkantam a Szülő 2.0 oldalán, Év végi fáradtság címmel, maximálisan osztom az itt felbukkanó gondolatokat.
Miért kell a túlélésre játszani?
Miért ne lehetne ezt az egy hónapot is emlékezetessé, élvezetessé tenni.?
A bejegyzés szerzője szerint nézőpontváltás kérdése az egész, közös megoldásokat kell keresni.
Íme néhány értékes gondolat a cikkből:

• Legfontosabb talán szembenézni, hogy sem mi, sem a gyerekeink, de a pedagógusok sem tökéletesek. Ez csak közhely, frázis, amit megvalósítani és őszintén megvalósítani a legkevésbé sem egyszerű. 
• Beszélni arról, milyen nehézségeket hozott ez az év, miért fáradtak el a gyerekek, mi és a tanáraik. Kiülni a közeli játszótérre az osztállyal, próbálni feltölteni együtt a feltölthetetlent. Mindannyiunknak elengedni elvárásaink egy részét és megpróbálni elfelejteni sérelmeinket.
• Az utolsó hónapra, nem mumusként, végső csapásként nézni, hanem úgy, hogy most indítjuk a nyarat, megint egy új időszámítás kezdődött, amiben végre többet lehetünk a szabadban, tovább van világos és benne van a levegőben a vakáció szele is. Először tudatosan nézőpontot váltani. Átrendezni mind gondolatainkat, mind érzelmeinket.
• Lezárni ezt a tanévet. A május-június (és nem csak a bizonyítványosztás) nyugodtan szólhat a befejezésről. Annak áttekintéséről, amit az évben együtt létrehoztunk. Amiben változtunk, fejlődtünk, mint közösség. Amit megteremtettünk – legyen szó az osztályban megjelent új dekorációkról, az év során megtartott bemutatóinkról. Amit megtanultunk, amiben fejlődtünk. Gyerekek, tanárok, szülők.
  

• A folyamatnak a formát az iskolában a pedagógus, otthon a szülő választhatja nem elfelejtkezve a kötelező, tantervben bevállalt lezárásokról, de nem is keresve már az új kihívásokat. Kevesebb elvárással. Például egy újabb év végi záróműsor vagy versmondógála gondolatának elengedésével.
• Ráhangolódni a vakációra kíváncsi várakozással, nem gyötrelmes elviseléssel, kibírással. A szeptemberi beszámolók helyett már most beszélni nyári terveinkről, legyenek azok bármilyen aprók.
• Izgalommal várni az utolsó hetek külsős programjait, a bemutatókat.
• Foglalkozni a két hónapos elválással. Együtt kitalálni, hogyan tudjuk majd jövőre minél tovább megőrizni a vakáció emlékeit. (Legyen tanár, kisdiák vagy éppen szülő.) Megbeszélni, hogyan kell naplót írni vagy fotózni a nyarat, hogy minél több emlékünk maradjon a napsütésből, a szabadságból. Akár feladatlapokat vagy sablonokat tervezni, amiben ezt játékos formában is megtehetik a gyerekek.
• Mesélni arról – szülőnek, pedagógusnak egyaránt – neki mik a tervei, vágyai, céljai a nyáron.
• A tízből egy hónap a lezárás mellett a vakációtervezésről is szólhat.

• Szülőként sem kell mást tenni, mint ugyanezt a ráhangolódást, nézőpontváltást megvalósítani. (Szülői feladatként is értelmezhető és persze a szülőséggel járó önfejlesztés egy lehetőségeként is ismét, de ezt rábízom az olvasóra.) Reggelente saját magunkat ráhangolni erre az új időszakra, a nyárra, a világosban ébredésre, a napsütés illatára az erkélyen. Így már könnyebb lesz reggel úgy ébreszteni, hogy mosolyogva azt kérdezzük: Mivel tudom a mai napodat még szebbé, vidámabbá tenni?

Napsütéses szép napot mindenkinek!

Egyedül nem megy....

Kigondoltam, miről fogok ma írni, s azonnal ez a dallam ugrott be.

"Egyedül nem megy..."

Sándor Pál: Ripacsok c. filmjében Garas Dezső és Kern András nagyszerű kettőséhez kötődik e dal.

S hogy jön ez a mai gondolatomhoz?

Természetesen csemeténk van szem előtt, s az a sok kis ember, akikkel nap mint nap osztozik örömben, bánatban, sikerben, kudarcban.
Végig gondoltátok már, mi mindennel kell megküzdenie, míg mi azt gondoljuk, minden rendben?
Reggeltől délutánig egymást érik az élmények, érzések, mire mi találkozunk vele, ő már egyedül küzdött meg egy csomó mindennel.
Egy kedves, odaadó tanító néni, egy empatikus, türelmes tanár sokat segíthet ilyen helyzetekben, de lássuk be, egyre kevesebb ilyet találunk.
Nem is őket hibáztatom, hiszen pályaválasztásuknál gondolom szerepet játszott a gyerekek iránt érzett szeretetük.

Egyszerűen nincs idő semmire, nincs idő élni, nincs idő érezni, nincs idő beszélgetni, haladni kell...

A szülők "építik" otthon gyermeküket, próbálják a délelőtt leomlott várat újraépíteni.
Folyamatosan keresik a lehetőséget, a megoldást, hogy csemetéjüknek a legjobb legyen.
Külön tanárok, pszichológusok, módszertani oktatók, edzők "kúsznak" be a gyermek életébe, de mintha mindenki egy külön kis világot jelentene számára.

Az én pedagógiámban él egy csapat, amely azért alakult, hogy minden jól menjen.
A csapat tagjai együtt szorgoskodnak, hogy csemeténknek jobb legyen.
Összedolgoznak, érintkeznek, beszélgetnek, hiszen mindnyájan ugyanazért a gyerekért dolgoznak.

" Ez egyelőre nem megy és én sejtem az okát,

Még nem értik a titkos belső filozófiát"

Az én pedagógiámban minden nap, minden óra, minden perc tartogathat sikert és örömet.
Ha együtt dolgozunk a gyerekekért, ezt ő is fogja érezni, a sok különórát, magántanárt, foglalkozást nem nyűgnek, hanem egy egységes megismerési folyamatnak tekinti majd, ami őt segíti abban, hogy
a világot érdekes, élhető helynek tekintse, amelyben boldogan és biztonsággal tud élni.

" Hogy együtt tudjunk mulatni, tudnivaló ez,

csak ennyit kell, hogy megjegyezz:

               Egyedül nem megy.."

Könyvek, kétségek, kérdések és élmények

Néha azon kapom magam, vannak emberek, akikkel még sohasem találkoztam, de egy első telefonbeszélgetés, egy remek blogbejegyzés kapcsán úgy érzem, mindig is ismertük egymást.
Egyet gondolunk, egyformán érzünk, ugyanazt tartjuk fontosnak.
Bizonyára nektek is ismerős az érzés.

Engedjétek meg, Kedves Olvasóim, hogy a mai bejegyzésemben megosszak veletek egy írást, amely egy olyan ember tollából született, aki a fent említett "táborba" tartozik.

Ő Kazal Kolos, a Varázsbetű programcsalád megálmodója, az örömteli olvasás nagykövete.
10 ötletet ad ahhoz, hogyan tudod csemetéd olvasási képességeit fejleszteni, bár én azt gondolom, ezen túl abban is segít, hogyan tudod felkelteni gyermeked érdeklődését a könyvek iránt, hogyan lehet az ő életének  is elengedhetetlen része az olvasás.

Sok barátot, ismerőst hallok panaszkodni, csemetéje nem olvas, bárhogy is próbálja őt erre rávenni.
Amikor az én lányaim ezt "nagyüzemben" kezdték művelni, valahogy átértékelődtek a dolgok.
Már nem volt olyan fontos a telefon, a tévé, a számítógép, egyszerűen megismerték azt az élményt, amit egy jó könyv nyújthat.
Az esti program az olvasás lett, buszon, metrón, iskolai szünetekben is előkerültek a könyvek.
Beiratkoztak a könyvtárba, azóta ez is egy program lett az életükben.
Ha új könyvet vásárolunk, nagyobb lányom alig tud betelni az illatával, a kimunkált, szép borítóval.
Ha a kisebb kedvenc írónőjének új kötete jelenik meg, előtte hetekkel izgatottan várja a "nagy durranást".
Nagy fiam kezében ritkábban látunk könyvet, ő a digitális felületet díjazza, a neten olvas.

Hogy hol kezdődött minden?
Igazából nem tudom.
Az biztos, hogy sok mesét olvastunk, még többet játszottunk, beszélgettünk, s  a mi kezünkben is mindig láttak könyvet.

Íme hát az írás, ami Kazal Kolos tollából született, s ami remélem minden kedves szülőtársamnak segítségére lesz.
A bejegyzést teljes tartalmában az alábbi linken olvashatjátok:

http://www.varazsbetu.hu/beszelgessunk/10otletolvasasfejleszteshez/index.php

Olvasmányélményekkel teli szép napot mindenkinek!

Gondolatok egy koncert után

Péntek este Caramel koncerten voltunk a barátaimmal.
Imádom Caramelt, a maga egyszerűségével, tiszta szívűségével, csodálatos hangjával.
Nekem már az is elég, ha elkezd "hümmögni", azonnal megindít az emberben valamit.
Kis koncert volt, egy Pest-megyei település művelődési házában.
Éppen emiatt egy közvetlen hangulatú, családias esemény részese lehettem.

Rendkívüli módon fogta meg közönségét "hősünk", sokat mesélt magáról, a múltjáról, a családjáról, a gyökereiről. Mindezt sok-sok poénnal, mégis tele érzelmekkel.
Elgondolkodtam a koncert után.
Itt van ez a remek fiatalember, sok ezren szeretik őt, mert ő egy szerethető ember.
Egyszerű, tiszta érzelmekkel, mesterkéltségnek még csak nyomát sem látjuk.
Tud és mer beszélni az érzéseiről, felvállalja mindazt, amin keresztülment.
Őszinte mosolya mögött semmi hátsó szándék.
Családjáról, barátairól elérzékenyülve mesél, látjuk, ők a legfontosabbak az életében.
Céltudatos, de ugyanakkor tele van alázattal.
Tudja mit minek köszönhet, tudja, a sok munka meghozza gyümölcsét.

S hogy miért írok most minderről?
Én őszintém szeretném, ha gyermekeimből is ilyen felnőtt válna.
Ha túl a családi köteléken, minden más közösségben is megkapnák azt, ami ehhez hozzásegíti őket.
Ha a suliban nem feltétlenül a folyamatos jó teljesítmény számítana csak, ha az ember kerülne előtérbe, és nem egy statisztikai adat. ha tanárnak, diáknak egyaránt esélye lenne arra, hogy igazán megismerjék egymást, egymás értékeit és erősségeit, mint ahogy mi most megismertük Caramelt röpke másfél óra alatt.
Ekkor talán több mosolygós csemetét és felnőttet látnánk, akik ki vannak békülve önmagukkal és a körülöttük lévő világgal.

Megindító zenével teli szép napot mindenkinek!

Egy személyes kedvencem:

https://www.youtube.com/watch?v=SXEqJAjTQik