2016. október 14., péntek

Azt sem tudtam, hogy csináljam, inkább hozzá sem fogtam...

Újonnan induló tanulás módszertani kis csoportomban sokat  beszélgetek a gyerekekkel.
Kiderült, szeretnék, ha a suliban is beszélgetnének velük.
Kiderült, nem így képzelték el a világ megismerését.
Kiderült, több elmarasztalást kapnak, mint dicséretet, és ettől nem érzik olyan jól magukat.
Kiderült, hogy a sok házi feladat csak teher számukra, a jó tanulók percek alatt megcsinálják, a gyengébbek meg hozzá sem tudnak fogni.
Kiderült, nem értik, miért nem a suliban gyakorolnak többet.
Kiderült, fogalmuk sincs, hogyan kezdjenek hozzá a leckéhez, nekik csak azt mondták, tanulják meg otthon.



Vannak, akiknek zsigereikben van a helyesírás, a többiek szenvednek tőle.
Nem ismernek memóriatechnikákat, nem tudják, figyelmüket hogyan tartsák ébren, a nyelvi csalafintaságok távol állnak tőlük, szólást, közmondást alig ismernek, gondolataikat nehezen öntik mondatokba, szókincsük szegényes.

Pedig ők nem így akarták.
Minden csemete lelkes, mikor bekerül az első osztályba.
Azt mondták neki, itt sok-sok újdonság vár rá, kinyílik a világ.
Aztán szép lassan fogy a lelkesedés, nincs motiváció, nem tudnak megfelelni a hatalmas elvárásoknak.

Egy szerető családban, ahol érzelmi biztonságban cseperedhet a  gyermek, nem lehet baj - vallja Vekerdy tanár úr - és vallom én is.

De muszáj olyan megoldásokat és lehetőségeket keresnünk, ami oldja  a feszültséget.
Igen nekünk,  a gyerek érdekében és a gyerekkel együtt.

Hogy tényleg minden nap szánunk rá időt, meghallgatjuk élményeit és érzéseit, esetleg játszunk is valamit.
Hogy utánajárunk, mi könnyítheti a tanulást.
Hogy mi biztosan megdicsérjük őt.


Ma egy olyan praktikát osztok meg veletek, ami jelentősen megkönnyíti a tanulást, hozzászoktatja a gyereket a rendszeres munkához. Tudjátok, minden nap csak egy picit kell tennünk ahhoz, hogy előbbre jussunk.

Ötödik osztályban új tantárgy a történelem.
Valóságos mumussá tud válni, ha gyerek nem tudja, hogy fogjon hozzá.
Ha minden leckéhez készít egy gondolattérképet és vele párhuzamosan egy szójegyzéket, illetve kettéosztott naplót, nyert ügye van.
Kezdetben lelombozódik majd, hogy úristen, ez mennyi ideig tart, de ha belerázódik és rutint szerez, nagy segítség lesz számára. Nem görcsöl majd a témazáró előtt, megtanulja saját tevékenységét irányítani.





Élményekkel teli szép napot!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése