2016. július 1., péntek

Kamatlábak és kottafejek, avagy milyen út vezet a fesztiválokig?


 A minap középső gyermekünk megnyitotta immár felnőttként első bankszámláját.
18 évesen még nem készül bonyolult banki műveletekre, a legegyszerűbb megoldást kereste.
Kutakodás közben felfigyelt egy bizonyos bank akciós ajánlatára, ha náluk nyit számlát, kedvezményes heti jegyet vehet az EFOTT fesztiválra.
Mivel ez szerepelt a nyári tervek között, nem volt kérdéses, hová kell mennie.
Az akció olyannyira friss volt, hogy még az ügyintézőket is meglepte, nem ment egészen gördülékenyen a dolog, de ma már talán sor kerülhet a jegyvásárlásra.
Megannyi gondolatot indítanak el bennem a nyár tagadhatatlan slágereseményei, a különböző zenei fesztiválok.

  • Mikor engedjük el először csemeténket?
  • Fel lehet-e készíteni őt erre?
  • Bízunk benne, és elengedjük a barátaival, vagy menjünk mi is?
  • Hogyan tud ő ott gondoskodni magáról?
  • Biztonságban lesz?
  • Van-e annyira intelligens, mármint érzelmileg, hogy tudja kezelni a kialakult váratlan helyzeteket?
Megannyi kérdés, megannyi vélemény, megannyi fiatal...
Egy biztos, csemeténket mi ismerjük a legjobban.
Mi vagyunk azok, akik gondoskodhatunk arról, hogy érzelmi biztonságban váljon fiatal felnőtté.
Mi vagyunk azok, akik megtaníthatjuk arra, amit az élet majd elvár tőle.
Mi vagyunk azok, akik gyermekkorában sokat-sokat játszhatunk vele, így formálva jellemét.

S most én vagyok az, aki olyan játékokat ajánlok nektek, melyek egyrészt "ráhangolhatják" a zenére, a ritmusra, másrészt olyan játékokat mutatok, melyek erősítik társas kapcsolatait, ami az érzelmi intelligenciánk része.

  • Ritmuskígyó 
Tapsoljunk egyszerű ritmuskombinációt csemeténknek.( „tá”-ból,”ti-ti”-ből és szünetből kombináljunk). Kérjük meg, tapsolja vissza, majd toldja meg egy újabb taktussal. Az előzővel együtt kell megismételnie. Persze mi is így tegyünk, mikor az újabb ritmusképletet hozzáadjuk a meglévőkhöz. Egész csinos kis ritmuskígyót alkothatunk így, élvezik a gyerekek. Persze ha csemeténknek nem sok ritmusérzéke van, ne ezzel nyüstöljük!

  • Rajzold le! 
Koncentráljunk az alábbi képre! Figyeljük meg minden apró részletét, 2 perc elteltével rajzoltassuk le. Miközben megfigyelünk, beszéljük meg együtt az érdekes részleteket, de ne mondjuk meg, mi lesz a gyermek feladata.
  • A brémai muzsikusok
Ki ne ismerné Grimm klasszikus meséjét? Bevackolva egy hűs nyári délutánon olvassátok el csemetéddel, majd a mese végén találsz néhány ötletet, mit is kezdhettek még vele.

Egy embernek volt egyszer egy szamara. Hosszú évek óta hordta már szegény jószág a malomba a zsákokat, folyton fogyott az ereje, egyre kevesebb hasznát lehetett venni.
"Minek abrakoljak tovább ilyen semmirevaló állatot?" - gondolta a gazdája, és elhatározta, hogy lebunkózza.
A szamár azonban megneszelte, hogy valami készül ellene. Egy óvatlan pillanatban megszökött, és elindult Bréma felé. Úgy tervezte, majd ott beáll városi muzsikusnak.
Amint ment, mendegélt, egyszer csak meglátott egy vadászkutyát. Ott hevert szegény az úton a porban, és lihegett, mintha halálra loholta volna magát.
- Mi a baj, Fogdmeg, miért lihegsz úgy? - kérdezte a szamár.
- Hagyd el - nyögte búsan a kutya -, öreg vagyok, napról napra gyengülök, vadászni sem tudok már! A gazdám agyon akart ütni, alig tudtam egérutat nyerni. Az irhámat megmentettem ugyan, de ilyen vén fejjel ugyan mihez kezdjek, ugyan miből éljek?
- Tudod, mit? - mondta a szamár. - Én Brémába tartok, ott felcsapok városi muzsikusnak. Gyere velem, szegődjél be te is a zenekarba. Én majd a lantot pengetem, te meg dobolsz hozzá.
A kutya elfogadta az ajánlatot, és most már kettesben mentek tovább. Egyszer csak szimatolni kezdett az öreg vadászeb: egy macska ült nem messze tőlük az út szélén, girhesen, búsan, akár a hét szűk esztendő.
- Mit keseregsz Bajszos? - érdeklődött a szamár.
- Kinek van jókedve, ha egyszer a nyakán a kötél? - felelte a macska. - Megvénültem, a fogaim kicsorbultak, jobb szeretek már a kályha mögött dorombolni, mint egereket hajkurászni. De az emberek hálátlanok: a gazdasszonyom vízbe akart fojtani, hogy ne kelljen tovább etetnie. Nagy nehezen eliszkoltam; hanem aztán most légy okos, pajtás: mihez kezdjek, miből éljek?
- Gyere velünk Brémába muzsikusnak! Te úgyis jól értesz az éjjeli zenéhez, hasznodat vehetjük a zenekarban.
A macskának tetszett a tanács, és velük tartott.
Útjuk éppen egy major mellett vitt el. Az udvar kerítésén egy kakas ült, és torkaszakadtából rikoltozott.
- Hát téged mi lelt? - kérdezte a szamár. - Mit rikoltasz olyan irgalmatlanul?
- Jujuj! - felelte a kakas. - Hiába jósoltam jó időt holnapra: a gazdasszonyom vendégeket hívott, és ráparancsolt a szakácsnőre, főzzön levest belőlem. Estére elvágják a nyakamat, hát amíg lehet, kiabálok, ahogy a torkomon kifér; úgysem sokáig tehetem már.
- Inkább gyere velünk, Tarajos - biztatta a szamár -, a halálnál jobb foglalkozást mindenütt lelsz magadnak. Brémába megyünk muzsikusnak. Neked jó hangod van, énekelni is tudsz; az lesz ám a hangverseny, amit mi adunk!
A kakasnak nem kellett kétszer mondani a dolgot, és most már négyesben igyekeztek tovább.
Csakhogy Bréma még messze volt, a nap pedig már lemenőben; estére éppen csak egy erdőig jutottak el. Elhatározták, hogy ott töltik az éjszakát. A szamár meg a kutya leheveredett egy fa alá, a macska meg a kakas pedig feltelepedett a fára. A macska meghúzta magát az egyik ág könyökében, a kakas azonban felröpült egészen a fa tetejére: onnét messzebbre látni, meg biztonságosabb is a magasban, legalábbis a kakasfélének.
Mielőtt elaludt volna, Tarajos koma szokása szerint körülkémlelt a vidéken. Ahogy így szemlélgette a környéket, egyszer csak világosságot látott nem messze tőlük. Nyomban leszólt a társainak:
- Amarra valami kis fény csillog, ott háznak kell lennie.
- Akkor szedjük a sátorfánkat, és menjünk oda, mert ez itt nem valami kényelmes szállás - mondta a szamár.
- Ahol ház van, ott vacsorát is esznek, nekem pedig már elkelne egy-két csont, kivált, ha húsos - jelentette ki a kutya.
- Én is szívesebben tölteném az éjszakát a kemencepadkán, mint itt a fán - tette hozzá a macska.
Fölkerekedtek hát, és elindultak arrafelé, ahonnét a világosság látszott. Először csak akkora volt, mint egy mécsvilág, aztán nőttön-nőtt, egyre jobban csillogott, s egyszerre csak ott álltak egy kivilágított betyártanya előtt.
Négyük közül a szamár volt a legnagyobb. Odament az ablakhoz, és benézett.
- Mit látsz, Szürke? - kérdezte a kakas.
- Mit látok? Terített asztalt, rakva minden jóval; körülötte ülnek és falatoznak a betyárok.
- Terített asztal - sóhajtotta a kakas. - Ez kellene nekünk!
- Az ám! - mondta a szamár. - Én is szívesen ülnék a helyükben. Kissé félrevonultak, és tanakodni kezdtek, hogyan foghatnának a dologhoz, hogyan ugraszthatnák ki a házból a betyárokat. Addig tanácskoztak, míg ki nem főzték a haditervet.
A szamár feltette a két elülső lábát az ablakpárkányra, a kutya felugrott a szamár hátára, a macska felkúszott a kutya nyakába, végül a kakas felröppent a macska feje búbjára. Mikor mindegyikük a helyén volt, a szamár halkan jelt adott, s egyszeriben rákezdtek a muzsikára. A szamár ordított, a kutya ugatott, a macska nyávogott, a kakas kukorékolt. Azzal zsupsz! - beugrottak az ablakon át a szobába.
A betyárok csak annyit láttak, hogy valami bezúdul az ablakon; rettenetes ordítást, rivalgást, vonítást hallottak s hozzá iszonyú üvegcsörömpölést Rémülten ugrottak fel az asztaltól, azt hitték, a ház szakad rájuk, vagy kísértet ront közébük; ijedtükben felordítottak, s hanyatt-homlok kimenekültek az erdőbe.
A négy cimbora pedig letelepedett az elhagyott asztalhoz. Nekiláttak s maradéknak, s úgy tömték magukba az ételt, mintha legalább egy hónapja nem ettek volna.
Mikor befejezték a lakomát, fekvőhelyet kerestek maguknak, kioltották a világot, és elpihentek, ki-ki szokása és kedve szerint. A szamár kiment az udvarra, és a szemétdombra heveredett. A kutya a küszöbre hasalt, a macska a tűzhelyen a langyos hamuba kuporodott. A kakas meg felült a kakasülőre.
Fáradtak voltak a nagy úttól, hamarosan elaludtak. Valamikor éjfél táján a betyárok kimerészkedtek a sűrűből, és elkezdték figyelni a házat. Látták, hogy minden csendes, a lámpa sem ég már.
- Azért mégsem kellett volna hagynunk, hogy ilyen kurtán-furcsán kiebrudaljanak minket - mondta a bandavezér.
Elküldte az egyik betyárt, kémlelje ki alaposan a házat.
A betyár nagy óvatosan odalopakodott az ajtóhoz, fülelt egy ideig, de semmi neszt nem hallott; nyugalom, békesség volt odabent. Erre bemerészkedett a konyhába, és mert ott sem észlelt semmi gyanúsat, világosságot akart gyújtani. A macska szeme parázslott a sötétben. A betyár azt hitte, igazi parázs; odanyomott hozzá egy szál gyújtóst, hogy tüzet fogjon. De a macska nem vette tréfára a dolgot: fújt egy nagyot, nekiugrott a betyár képének és összevissza karmolta.
A marcona rabló rettenetesen megijedt. Ki akart szaladni a hátsó ajtón, a küszöbön azonban belebotlott a kutyába. A vén eb fölugrott, mordult egyet, és beleharapott a hívatlan vendég lábába.
Az nagy üggyel-bajjal végre kivergődött a házból, s most már csak azt nézte, hogy minél előbb odébbálljon. Elloholt a szemétdomb mellett: ott meg a szamár rúgott bele egy nagyot a hátsó lábával. A lármára fölriadt a. kakas is, és harciasan lekiabált a kakasülőről:
- Kukurikú!
A betyár szedte a lábát, ahogy bírta, lélekszakadva rohant vissza a sűrűbe, és lihegve, halálra váltan jelentett a bandavezérnek:
- A házban egy borzalmas boszorkány ül, rám fújt, és összekarmolta az arcomat. Az ajtónál egy ember áll, kés van a kezében, azzal a lábamba szúrt. Az udvaron egy fekete szörnyeteg hever, majd agyonvert bunkójával. Fönt a tetőn pedig egy vitéz virraszt, és azt kiáltotta: "Hol az a gazember?" Örülök, hogy nem hagytam ott a fogamat!
Attól fogva a betyárok a háznak még a tájékára se merészkedtek többé. Elköltöztek a környékéről is. A brémai muzsikusok meg véglegesen a birtokukba vették, és még ma is ott laknak, ha azóta meg nem haltak.

5 csalafinta játék a meséhez:
  •  Hogyan "keresztelte el" a mese írója a főszereplőket? (Szürke, Fogdmeg, Bajszos, Tarajos) Válassz 3 kedvenc állatodat, adj nekik mókás nevet!
  • Mi lett volna az állatok szerepe az "együttesben"? (lantos, dobos, énekesek) Van kedvenc hangszered? Mit tudsz róla? - búvárkodás, érdekességek a neten
  •  Válasszuk ki az egyik főszereplőt, legyen az a szamár! 4 perc alatt gyűjtsünk a betűivel további állatneveket! (a magánhangzók hosszúságát ne vegyük figyelembe) Sorban, betűnként haladjunk! Például: szajkó, antilop, majom, ámbráscet, róka, 2.kör: szarka, aligátor, medve, almamoly, rinocérosz...
  • Milyen sorrendben esett csapdába a betyár? (macska, kutya, szamár, kakas) Ha neked kéne csapdát állítani egy veszélyes állat számára, hogyan képzelnéd el?
  •  Mondjatok felváltva minél több igaz állítást a zenéről! Van kedvencetek? Hallgassátok meg együtt!
Játékok a társas kapcsolatok csiszolására


Szitó Imre: Az érzelmi intelligencia fejlesztése az iskolában c. könyvében érdekes dolgokat ír a társas kapcsolatokról.
Ma már köztudott, az emberi intelligenciának több területe van:
- nyelvi (írók, költők, szónokok, színészek)
- numerikus (mérnökök, tudósok, közgazdászok, könyvelők, jogászok, nyomozók)
- téri-vizuális (művészek, tervezők, építészek, szobrászok, tengerészek, fényképészek
- zenei (énekesek, zeneszerzők, zenészek)
- fizikai (sportolók, táncosok, kézművesek, sebészek)
- környezetbarát (gazdák, állatszelídítők, botanikusok, biológusok)
- érzelmi
Szitó azt írja, csak az érzelmi intelligenciának további 5 területe van:
  1. érzelmek észlelése
  2. érzelmek szabályozása
  3. kitartás
  4. empátia
  5. társas kapcsolatok
Külön fejezetet szentel a társas kapcsolatoknak, úgy gondolja, a passzivitás és az agresszív viselkedés közti átmenetet az asszertív magatartás jelenti, amikor is úgy képviseljük érdekeinket, úgy fejezzük ki szükségleteinket, hogy figyelembe vesszük a másik szükségleteit is. 
Szerinte ezt a suliban gyakorolni kéne, legyen ez a viselkedés csemetéink számára az elfogadható modell.

És most jöjjenek a játékok, melyekben móka, kacagás, jókedv közepette csiszolódhatunk egymáshoz, ismerhetjük meg jobban társunkat és önmagunkat.

  • Nevető sapka
A gyerekeket osszuk két csoportra! Te legyél a játékvezető! A csapatok egymással szemben, középen te. Keressünk egy sapit, állapodjunk meg, melyik csapaté a sapka felső illetve alsó fele. Dobjuk magasra! Ha leesés után a sapka felső oldala van felül, azok a csemeték, akik abba a csapatba tartoznak, elkezdenek nevetni. Fél percig olyan jóízűen próbálnak kacagni, hogy a másik csapat tagjait is megnevettessék. Aki közülük elneveti magát, átáll a nevető csoporthoz, és újabb sapkafeldobás következik. Az a csapat nyer, amelyiknek a játék végén több tagja marad.

  • Kinek a bőröndje?
Egymást jól ismerő gyerekekkel és felnőttekkel játszható ez a játék. Kiválasztunk magunknak valakit a társaságból, és elképzeljük, mit vinne magával egy képzeletbeli utazásra. becsomagolunk a bőröndjébe 10 különböző dolgot, listát írunk, le is rajzolhatjuk a megpakolt bőröndöt. A többiek ez alapján megpróbálják kitalálni,kié a bőrönd. Legyünk kreatívak, ne csak tárgyakra gondoljunk, bekerülhet a bőröndbe egy jellemző tulajdonság vagy egy jellemző társ is. Ez egy képzeletbeli bőrönd engedjük szabadra a fantáziánkat!

  • Fogy a csoki
Hogyan lehet akár tíz gyerek között is egyetlen csokit igazságosan elosztani?
Tegyük a csokit egy tányérra, helyezzünk mellé kést és villát! Csak késsel és villával lehet kicsomagolni és enni is csak így szabad belőle. A kezdést és a csokievési sorrendet dobókockával döntjük el. A kocka addig jár körbe, míg valaki hatost nem dob. Ő kezdheti a bontogatást és a falatozást. Igen ám, de közben a kocka forog tovább, adjuk körbe-körbe. Ha valaki ismét hatost dob, átveszi a stafétát és ott folytatja, ahol előző társa abbahagyta. A leváltott társ visszaáll a dobók közé. A játék addig tart, amíg a csoki. Érdemes figyelni, micsoda összpontosítást vált ki egy kis csoki.
A játék elején kössük ki, egy falatra ne együk meg a fél táblát. Egy falat tényleg egy falat legyen.


Ha valakinek semmit nem sikerült "megcsípni" a csokiból(mert ez is elfordulhat), adjunk neki vigaszdíjat, vagy játsszunk egy újabb kört!

Dallamokkal teli, társaságban gazdag szép napot!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése