Elég a kenyér vagy kell a zsemle is?

Kisebb családi összejövetelen voltunk a bátyáméknál. Apa sajnos nem tudott velünk jönni, de ígérte, amint tud, csatlakozik. A bátyám középső csemetéje, aki akkor 7 éves volt, kérdezte, hol van Sógor? Mondtuk neki, keresi a kenyérre valót. Aztán mégis úgy alakult, a férjem nem jött utánunk, összeszaladtak a tennivalók. 
Teltek az órák, Balázs látta, Sógor mégsem jön, egyszer csak megszólalt:
"Most már zsemlétek is lesz?"

Érdekes könyvet olvastam a minap, Rob Parsons: A hatvanperces apa címmel.
Az író saját tapasztalatai alapján próbál tanácsokat adni, hogyan töltsenek minél több tartalmas időt apák és gyermekeik. Elemezgeti, miért van az, hogy mikor tehetnék, sem áldoznak időt gyermekeikre, miért keresik a kifogásokat. A könyv első kiadása 2002-ben jelent meg, azóta nyilván sokat változott a helyzet. Ma már nem ritka, hogy apák maradnak otthon a csemetékkel, anyák keresik a kenyérre valót. Szerinte a lényeg az idő hatékony kihasználása, tervezés és akaraterő. És ha már a kenyérnél és a zsemlénél járunk, meggyőződéssel állítja, sok szülő nem tud megállni a betervezett optimális szinten, tovább és tovább hajtja a munkát, igazán már maga sem tudja, miért.
Parsons szerint minden apának 10 célt kéne szem előtt tartania:

1. Ragadd meg a mát! -  Carpe diem 
A gyermekkort ugyebár 18 éves korig számítjuk. Születésekor csemeténknek ez 6570 napot jelent. A napok, hetek, hónapok, évek nagyon gyorsan telnek, ne mulasszunk el egyetlen lehetőséget sem. Soha senki nem mondta még a halálos ágyán: "Bárcsak több időt töltöttem volna a munkahelyemen!"

2. Számoljunk le a tévhitekkel!
Azzal, hogy nincs más választásunk, hogy az egész napunk be van táblázva, hogy holnaptól könnyebb lesz.

3. Szeretetünket ne kössük feltételekhez!
Csemeténk elfogadása egyszerűen azt jelenti, hogy nem terheljük meg őket azzal az elvárással, hogy mások legyenek, mint akik valójában. Semmi sem nyújt nagyobb biztonságot egy gyerek számára, mint az a meggyőződés, hogy  - bár testvére okosabb, rendesebb, jobban néz ki - őt éppen úgy szeretik.

4. Dicsérjük meg gyermekeinket!
Bár agyunkra megy kamasz csemeténk szobájában a rendetlenség, ha benyitunk, mosolyogva csak ezt mondjuk: "Fiam, elképesztő, milyen tiszta a szobád...mennyezete!"

5. Nevessünk többet gyermekeinkkel!

A csemeték nagyon szeretik azokat, akik nemcsak fegyelmezik őket, hanem mókázni is tudnak velük. Mikor gyermekeink kicsik, sokat megkacagtatjuk őket. Sose hagyjuk abba!

6. Állítsunk fel korlátokat!
Semmi sem bizonytalanít el jobban egy gyermeket, mint ha úgy érzi, nincsenek korlátok, vagy ha mégis vannak, senki sem törődik velük.

7. Adjunk útmutatást csemeténknek a fontos kérdésekben!

Ha azt akarjuk, hogy gyerekeink elfogadják értékrendszerünket, először is át kell adnunk nekik. Előfordulhat, hogy az általunk képviselt értékeket elutasítják, de a mi felelősségünk, hogy megtanítsuk őket arra, amit fontosnak tartunk.

8. Fedezzük fel újra az élet apró örömeit!
A modern szülők nagy dilemma előtt állnak. Társadalmunk erős nyomást gyakorol ránk, hogy a szeretetet ajándékok arányában mérjük, míg a gyerekek legfőbb vágya minden korban ugyanaz: szüleik jelenlétére sóvárognak.

9. Alakítsunk ki bensőséges kapcsolatot csemetéinkkel!
Töprengjünk el egy négygyermekes apa bölcs szavain: "Mielőtt a gyerekeim megszülettek, négy elméletem volt a gyermekneveléssel kapcsolatban. Most négy gyermekem van, és egy elméletem sincs!"

10. A végső cél
Az apa biciklizni tanítja csemetéjét. miközben a gyerek jobbra-balra dülöngél, apja az ülés hátsó részét fogva igyekszik őt egyensúlyban tartani. Nem könnyű a feladat, de mindaddig, amíg a gyermek érzi édesapja kezét, sikerül a biciklin maradnia. a kulcs az apa kezében van. Biztonságérzetet ad ahhoz, hogy csemetéje bátrabban próbálkozzon. Talán nem is sejti, hogy apja néha egy-egy pillanatra elengedi az ülést, majd gyorsan visszateszi a kezét, mielőtt a gyerek észrevenné a turpisságot. Ám az apa jól tudja, hogy mindez csak egy tűnékeny pillanatig tart, és hamarosan eljön az idő, mikor gyermekének nem lesz szüksége az ő féltő gondoskodására, és el kell engednie ...

...és éppen ez a végső cél

Végül néhány ötlet a szerző ajánlásával és az én ötlettáramból a tartalmas, önfeledt együtt töltött időért:

• Jegyezzük be azokat a dátumokat határidőnaplónkba, amelyek fontosak gyermekeink számára: születésnapok, sportesemények, versenyek, fellépések...
• Lufi a levegőben .Az „Egy perc és nyersz”vetélkedőben láttuk ezt a feladatot, azonnal megkedveltük. A látszat ellenére nem egyszerű játék. Egy percig kell a lufit a levegőben tartanunk. Egy lufi nyilván nem kihívás, kettő vagy három már feladja a leckét. Látjuk majd, melyik lesz az optimális.
• A gyerekek szeretnek levelet kapni. Ha hosszabb időt kell távol töltenünk otthonról, írjunk neki!
• Pictureka. Egy nagyszerű kártyajáték, vicces grafikájával már leköti a figyelmet. Több rövid játékvariációt tartalmaz, a mi kedvencünk, amikor a megadott „gyűjtőlapra” egyszerre keressük a megfelelőt saját lapjaink közt. A gyors felismerés, a gyors reakció elengedhetetlen, a győztes a játék végére lap nélkül marad.
• Néha kísérjük el kamaszgyerekünket kedvenc együttese koncertjére! Előtte hallgassunk bele az együttes lemezébe, hogy időben túl legyünk az első sokkon!
• Keresések. Fel-alá sétálgatunk otthonunkban, kertünkben, házunk körül… Közben keresgélünk: dolgokat, élőlényeket, jelenségeket. Csak olyanra koncentrálhatunk, amiben van K és SZ hang (mindkét hang egy szón belül). Aztán kicsit később váltsunk, P és D rejtőzzön a szavakban. S ha még ez sem elég, koncentráljunk az L és M hangokra. 
• Alakítsunk ki családi szokásokat, hagyományokat, például szombat esti hamburgersütés, kedd esti kártyacsata. Csemetéink izgatottan fogják várni ezeket az alkalmakat, és még felnőtt korukban is szívesen gondolnak vissza rájuk.
  

• Tervezd át! A kreatív gondolkodás egyik fokmérője az, hogy egy adott helyzetben ki, mennyire tud eredeti, szokatlan megoldással előrukkolni. Ez a játék éppen ezt a készséget edzi azáltal, hogy a gyereknek egy közönséges hétköznapi tárgyból kell valami érdekeset létrehoznia. 
Rajzoljunk egy papírlapra egy csészét, esernyőt, pólót!
Csemeténk dolga nem más, mint kiegészíteni ezeket a rajzokat oly módon, hogy a tárgyak ne az eredeti funkciójukat lássák el. Szenzációs megoldások szoktak születni, amire csak a gyermeki fantázia képes! Persze szálljunk be mi is a ringbe és alkossunk!

• Nézzük meg csemeténkkel együtt kedvenc tévéműsorát, és próbáljuk megérteni, hogy mit szeretnek benne!
• Hallgassatok együtt meselemezt!
• Ha van rá lehetőségünk, vigyük el csemeténket a munkahelyünkre! Engedjük, hogy néhány percre "helyet cseréljenek" velünk! Mondjuk el nekik, hogy telik egy munkanapunk!

• Sátorozzunk a kertben!
• Fedezzük fel együtt a LEGO örömeit! Mindenki élvezi 0-tól 100 éves korig.
• Iktassunk be egy félnapot, amikor csemeténkkel kettesben csinálunk valamit!
• Tick-Tack Bumm
Nálunk nagyon népszerű, sokak által ismert játék. Szinte minden játékboltban fellelhető, junior változatban is. Izgalmas, mert a bomba bármikor felrobbanhat, fejlesztő, mert az agyunk egyfolytában dolgozik.

Kellemes és élménygazdag apás napot mindenkinek!