Hogyan segíthetjük mi szülők csemetéink képességeinek minél teljesebb kibontakozását?
Annyi helyen hallottunk már róla, annyi olvasnivalót kínált nekünk a szakirodalom, mégis elveszünk a jó tanácsok, az információk tengerében.Hallottunk már sok jó ötletet, rácsodálkoztunk rengeteg jó játékra, mégsem tudjuk,mikor mit használjunk, hasznosítsunk csemeténk fejlesztése érdekében.
Sokszor már ott tanácstalan a szülő, hogy gyermekének a figyelemkoncentrációját, a logikáját, a memóriáját, vagy éppen az önbizalmát kellene-e erősíteni? Ennek felismerése szakember dolga,nyilván az anyák-apák ez után tudnak lépni a megfelelő területen, a megfelelő szakemberrel.
De gondolnátok, hogy mi is meg tudjuk tenni az első lépéseket, mi szülők is tudunk segíteni?
Hiszen kivel játszik először csemeténk, kivel ízleli meg a játék örömét, és ki az aki később is mindig az első, akit játékra hív?
Hát persze: ANYA és APA ( meg persze adott esetben a NAGYI )
Miért ne lehetnénk mi azok, akikkel elindul azon az úton, amelyiken készségei, képességei megerősödnek, csiszolódnak, kibontakoznak? Játszunk hát velük, amikor csak tehetjük!
Oké, de MIT? MIKOR? és MENNYIT?
Ebben kívánok én segítségetekre lenni, hogy a 15 év tapasztalata alapján felgyülemlett játéktengerből együtt mazsolázzunk, találja meg ki-ki a kedvére valót.
Én magam is űzöm ezt délutánonként 4-5 kisiskolás csemetével, leckeírással egybekötve.
Sok lelkes és odaadó szülővel találkozok, akik mindent megtennének gyermekükért.
Egyre több pedagógus kollégát látok, akik szívesen játszanak, akár az előírt kemény tanmenet dacára is, hiszen tudják, egy jó játékkal mindig le lehet venni a gyereket a lábáról, és ha már elcsábítottuk, csak tiszta haszon, ha "mellesleg" fejlesztjük is őt.
Rendszerezve, képességterületek szerint kínálom a játékokat, elsősorban a 7-10 éves korosztálynak, de megbirkóztak már vele ovisok is, és élvezték a "nagy, lakli" felsősök is. A dolog szépsége éppen abban rejlik, hogy nem tárgyi tudást adunk, hanem képességeket fejlesztünk. Ugyanazt a játékot játszhatja a hétéves és a tízéves. Mindenki a maga képességeihez mérten fejlődik, alakul, sokszor egymásra csodálkoznak rá a gyerekek, ki miben jó ,ki miben ügyesebb.
Ha otthon szeretnénk mindezt megvalósítani, rendezhetünk "bandázós" délutánt, több csemetével, több szülővel, de "űzhetjük" napi szinten, mindig csak egy kicsit "családi" módon, anyával, apával.
- Következő alkalommal a" játszva tanulni- tanulva játszani " örökzöld kérdéséről elmélkedek egy picit, s persze jönnek a játékok!
Tartsatok velem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése